Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Odafentről

2015.03.06

Jusztina Johanne Tóth
Odafentről

szoras3.jpg


Fehér lovon érkezett,
Szemében csillogott még mosolyod,
Régen kérlelte: - Anya, ezt még megmutatod?
Megyek még el, mint ahogy akkor tettem régen,
De anya, tudod, mindig visszatértem,
Hűségesen ültem melléd,
Odabújtam,
Rosszalkodtam.

Most már csak folyton álmodom,
Anya,
Futok, rohanok a gyémántokkal szórt mezőn,
Napsugaras legelőn,
Hegytetőn.

Anya, olyan szép hely ez,
Bárányokkal szórt álomfelhő,
Színes virágeső.
Itt vagyok én,
Folyton nézlek,
Keresnélek.
Most itt minden olyan csendes,
Felednélek.
Könnyeim patakká nőttek,
Anya, csak nézlek, nézlek innen fentről,
A felhős legelőkről,
Csillagos mezőkről.

Ott mosolygok én,
Anya, majd ha eljön az idő,
Csendes éj alatt, csillagok közt újra találkozunk,
Majd varázsolunk,
Kergetünk pillangót,
Tündérekkel táncolunk,
Anya,

stavros-439zz.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Veled vagyok, és együtt érzek veled.

(Miari, 2015.03.07 06:56)

Gyönyörű, és nagyon megható. Tudom mennyire fáj a fiad elvesztése, ezt nem lehet soha feldolgozni. De a szívedben ő mindig benne van és ott van az ő folytatása a kis unokádban. Ölellek Verácska

Re: Veled vagyok, és együtt érzek veled.

(Miari, 2015.03.07 11:55)

Nagyon - nagyon köszönöm az együttérzést!

 

 

Profilkép



Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 99860
30 nap: 1703
24 óra: 44