Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KAMIONOS TÖRTÉNET

2013.01.08

 

uton.jpg

Hosszú éveken keresztül jártam a párommal Európát. Mivel kamionosként dolgozott
Tirolban, ott is éltünk.  Sok kamionos történetet hallottam - de ez tetszett  a legjobban!

 

Egy délvidéki kisváros peremén jártam, próbáltam megtalálni úticélomat, mielőtt lemegy a nap. Az öreg CB az 1-9-es csatornán sípolt, recsegett, s egyszer csak egy kisfiú hangja szólalt meg:

- Brékó 1-9, van itt valaki? Gyerünk pilóták, dumcsizzatok Plüssmacival!
- Benyomtam a mikrofont:
- Vettem Plüssmaci.
- Kösz pajtás! - felelte a gyerekhang - Ki van a vonal végén?

Megadtam a bécémet, mire rákezdte:
- Nem akarok fárasztani senkit odakint a pályán. A muterom azt mondta, az autósoknak az utat kell figyelniük, nem kíváncsiak a karattyolásomra. Csak az az ábra, hogy itt esz a penész tökegyedül és jólesik kicsit locsogni valakivel. Nyomorék vagyok, nem tudok járni.
Válaszoltam és megkértem, hogy fűtse fel nyugodtan a mikrofont, én beszélgetek vele, ameddig akarja.

- A fateromé volt ez a szerkentyű - tájékoztatott - de most már asszem csak az enyém, meg a muteré, mert a fater meghalt. Egy hónapja, hogy árokba borult. Hófúvásban igyekezett haza. Most a muternak dolgoznia kell, hogy megéljünk. Nekem nem sok hasznomat veszi a nyomorék lábam miatt. Azt mondja, semmi gáz, megleszünk, de néha éjjel arra ébredek, hogy sír. Tudja, van valami, amit nagyon szeretnék. Persze maguk mind túl elfoglaltak ahhoz, hogy velem bajlódjanak. Csak tudja a faterom mindig megkocsikáztatott, mikor hazajött. De ennek már lőttek.

Egyetlen brékózás sem zavarta meg a társalgásunkat a mozgássérült kisfiúval. A torkomban egyre nőtt a gombóc, ahogy a saját csemetéimre gondoltam odahaza, Greenwill Townban.
- Úgy volt, hogy idén elvisz minket valahová a muterral. Emlékszem, mindig ezt mondogatta: Egyszer a tiéd lesz ez a vén csotrogány, Plüssmaci.

Hát én nem ülök többet kilenctengelyesen. De ez az öreg szerkentyű segít tartani a kapcsolatot az összes kamionos barátommal. Na, Plüssmaci most kiszáll a képből és nem nyaggatja tovább, mert a muterom lassan hazajön. Ha erre jár, sikítson, boldogan csevegek magával.

- Mielőtt elpályázol, áruld el nekem, hol a kéglitek, kis CB-s barátom! - szóltam bele gyorsan, mire megadta a lakcímét. Én meg egy pillanatig sem haboztam, mert az a rakomány igazán várhat egy cseppet. Semmi perc alatt megfordultam és kilőttem a Jackson Street 229 felé. Ahogy befordultam a sarkon, majd kigúvadt a szemem: három háztömbnyi sorban álltak a kamionok.

Nyilván több kilométeres körzetben egy csomó pilóta vette az adást, és csináltak a srácnak egy kis farsangot. Alighogy az egyik hazahozta, a másik már kapta is föl és ment vele egy kört. Akár hiszik, akár nem, én is kivártam a soromat, hogy megutaztassam Plüssmacit. Aztán visszavittem és szépen beültettem a székébe. Ha valmikor, hát azon a napon megtudtam, mi a boldogság. Ott ragyogott annak az emberpalántának az arcán.

Szépen felsorakoztunk, mietlőtt az anyukája hazajött. Mindenki elköszönt tőle, aztán ment a dolgára. Fülig érő szájjal szorította meg a kezemet:
- Viszlát pilóta, találkozunk az éterben.
Könnyes szemmel fordultam az autópályára, bekapcsoltam a CB-t és újabb meglepetés ért:
- Brékó 1-9 - hallatszott a rádióból - , itt Plüssmaci anyukája.

Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak. Imádkozni fogok magukért, mert valóra váltották a kisfiam álmát. Kiszállok, mielőtt elbőgöm magam. Isten óvja mindnyájukat; vigyázzanak magukra és viszlát!

                                                                                                     

k_nyv.gif

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

roncsderbi20@citromail.hu

(Tornyos Valentin, 2013.02.19 18:45)

ildiko51@citromail.hu

(mamo51, 2013.02.15 18:40)

nagyon szép kis történet. köszi

szollosimarta@gmail.com

(Szöllősi Márta, 2013.02.08 08:21)

Nagyon megható történet,elsírtam magam,sajnos átéltem már egy balesetet.
Röviden:Évekig dolgoztunk együtt a férjemmel egy nagy cégnél, négy kézben jártuk a Európa útjait.Egy sajnálatos balesetben elvesztettem férjem,amiben nem mi voltunk hibásak,mellette voltam a halála pillanatáig,én is megsérültem,hónapokon keresztül gyógyultam fel,de sajnos mai napig nem tudom feldolgozni.Az életem ketté tört minden tekintetben.
De azt tudom,hogy ha valamelyik kollégánkkal történt volna ugyan ez a baleset,az én férjem biztos nem így reagálta volna le.Engem azóta senki fel nem keresett pedig nagyon jól esett volna.Két fiamnak köszönhettem,hogy nem kattantam be hónapokon keresztül ápoltak és gondoskodtak rólam!!!Köszönöm nekik és nagyon hálás vagyok érte!!
Mai napig átélem egy egy kamionos baleset hallatán.Sajnos nem tudjuk,hogy az életünk mikor és hol törik ketté!
Köszönöm,hogy leírhattam a történetem,remélem nem vet meg érte senki,hogy itt írtam le de ez a mai napig fájó pont az életemben!

taki.tomi@freemail.hu

(medve, 2013.02.05 16:11)

nagyon meg ható történet könnyet fakasztó.

H-Siófok,(amúgy meg 4 nm a fülkében)

(BOTANIQS, 2013.02.03 11:23)

Köszönjük,hogy megosztottad,nagyon szép és elgondolkodtató kis történet,ja és persze nagyon megható volt pláne így hónapokon túl messze a családtól!

pontypapa@gmail.com

(blankolo, 2013.01.08 10:12)

Az emberek jók,csak nem mindig vesszük észre. Én is meghatódtam. Köszönöm,hogy olvashattam.János

Re: pontypapa@gmail.com

(János, 2013.01.08 10:20)

Mindig szeretettel várlak nálam! :)

Re: pontypapa@gmail.com

(János, 2013.01.08 10:20)

Mindig szeretettel várlak nálam! :)

Simon Ági

(www.alliteracio.eoldal.hu, 2013.01.08 09:52)

...én elsírtam magam, annyira meghatódtam!
*
Köszi Verácskám, ilyet hozhatsz mééég! :))

Re: Simon Ági

(alliteráció, 2013.01.08 10:18)

Szia Ágikám!
Rátaláltam és nagyon megtetszett nekem is - gondoltam megosztom.....mert ismerem a kamionosokat és zömmel valóban galamblelkűek és szeretetre méltóak. S mivel ők is kerülnek szorult helyzetekbe - ezért szívesen is segítenek.....főleg egy gyereknek - hiszen közülük sokat várja otthon a gyereke.....

 

 

Profilkép



Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2017 >>


Statisztika

Most: 2
Összes: 103343
30 nap: 1279
24 óra: 43