Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HAZATÉRÉS

2012.09.22

 

Hazatérés

o___1204738796___haza.jpg

Wágner Veronika, 2008. március 7. péntek

Egy kép margójára megírt pici történet... Olvassátok sok szeretettel!



Heten voltak.
Nem tudta hányad magával van ebben a kellemes meleg és sötét kuckóban, csak azt érezte hogy nincs egyedül.
Aztán furcsa sikamlós érzés élményét élte át, és hirtelen világosság támadt. A túl erős fénytől ki sem tudta nyitni a szemét.Mikor ezt a fényt kis szemhéján át megszokta, lassan kinyitotta ablakocskáját a nagyvilágra. Hat fekete szőrcsomó volt rajat kívül a meleg anyaölben. Finom volt az anyatej, és a meleg test amihez simulhatott, biztonságot nyújtott neki.

Eggyel többen vannak - hallotta többször az emberi hangot. Telt-múlt az idő. Lassan kicsit már ugatni is megtanult, mint a testvérei is. Majd eljött a nap, mikor dobozba tették - s elvitték a biztonságos helyről - hiába tiltakozott nyüszítve. Valamit a nyakába kötött a Gazda, és egy elhagyatott parkban egy kerítéshez kötötte.
Az ismert parancsszó is elhangzott: Maradsz! és a Gazda elment...

Várt... már éhes, szomjas volt de nem jött érte az ember. A kötél fogva tartotta, pedig biztos hazatalálna - érte sem kéne jönni! Később elaludt... Puha kezek simogatására ébredt. Kedves kis hang szólt hozzá és egyre Buksikámnak nevezte őt. Jó illata volt, olyan IGAZI GAZDI-szagú volt a kislány. S az orra nem csapta be!
A kislány elkötötte a kerítéstől a rabságot okozó spárgát, kis karjaival ölbe vette és csak annyit mondott:
Most Hazamegyünk!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

budapest

(Emese, 2012.10.09 10:35)

Nagyon szép törtenet ! A baj az hogy kevesen vannak ilyen sok kutyushoz.

Buksi

(Helena N., 2012.09.28 08:25)

Verám!
Nagyon megható történet. Jó volt olvasni, hogy az a pici lány is emberséges.

 

 

Profilkép



Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2017 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 104766
30 nap: 1548
24 óra: 43