Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VERS A SZÍVEMBŐL

2013.03.22


fifike2.jpg

Egy nagyon tehetséges költőt találtam a neten.
Semmit nem tudok róla - csak azt amit a versein
keresztül - érzek!
Soha nem tudtam volna így kifejezni ezeket az érzéseimet,
amit például az öreg kiskutyám iránt érzek.....

Potyogó könnyekkel olvastam sorait - amit most :
MEGOSZTOK  VELETEK:

Csak három lépcső

Mint fehér gombolyag anyám kosarában,
Olyan volt a pulim picike korában.
Dideregve állt ott a fenyőfa alatt,
Élő fehér labda, alig volt egy falat.

Nőtt és növekedett, rosszalkodott sokat,
Szerteszét dobálta mind a papucsokat.
Már nem gombolyag volt, kutya lett javából,
Bármerre is mentem, megtalált akárhol.

Nem kellett mondanom, mit kívánok Tőle,
Kimondatlanul is, érezte előre.
És teltek az évek, húsz lesz nemsokára,
Még most is elkísér, viszi öreg lába.

Három lépcső az út, az udvarra menni,
De azt a kis utat oly nehéz megtenni.
Áll a felső foknál, nézi, mintha látna
Toporog egy kicsit, majd mozdul a lába.

Egy lépcső az megvan, az első sikerül,
De a többi nem megy, nagy nyögve elterül.
Gurul, s a négy lába az ég felé mutat,
Nem gondolta, ilyen gyorsan megteszi az utat.

Nem mozdul, mi járhat a kicsi fejébe
Segíteni fogok, lépek is melléje.
Már majdnem megfogom, amikor rám mordul,
Önérzetes jószág, egyedül megfordul.

Ismerős az udvar,ezerszer bejárta,
Mégis hátra nézett, a jöttömet várta.
Eddig Ő kísért el, most én kísérgetem,
Kísérem, ki tudja hogy meddig tehetem.

Indulunk már vissza, vajon hogy fog menni?
Oly nagyon szeretném a lépcsőn feltenni.
Nem nyúlhatok hozzá, néz rám tiltakozva,
Veszi az akadályt lassan botladozva.

Szinte hason csúszik, nagyokat nyög tőle,
Többet esik hátra, mint mászik előre.
Három fránya lépcső, mi lesz veled Teddi?
Régóta kinn vagyunk, jó lenne bemenni.

Rám néz két nagy barna fénytelen szemével,
Tudja, hogy a lépcsőn egyedül nem ér fel,
Nem veszem fel, hiszen megaláznám nagyon,
Csak emelek rajta, hogy lépjen azt hagyom.

Felértünk, és csak áll, mint ha gondolkozna,
Biztos, visszaútra már nem vállalkozna.
Meg simítom fejét, rogyadozik lába,
Támolygó léptekkel megy be a szobába.

Tudom, itt az idő, lassan el fog menni,
És a búcsúzáskor nem segít már semmi,
Leülök majd akkor a felső lépcsőfokra,
Visszagondolok a boldog szép napokra.

/tigram/

                                                                                                     

fifi-furdott3.jpg

   

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

facebook

(Frony ,mamka, 2013.03.23 23:07)

CSODÁLATOS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
AKÁRCSAK A TE FIFIKÉDRŐL SZÓLT VOLNA!!!!
PUSSZ MILLA MAMKA

stabel100@gmail.com

(Rezső, 2013.03.23 12:18)

Aranyos, kedves kis vers tényleg!! :-)

mapedka@gmail.com

(Földes Mária, 2013.03.23 09:41)

Hát Verám, köszönöm, hogy az érzéseidet megtaláltad egy versben és ezt megosztottad velem..Liba bőrös lett a hátam, kicsordult a szememből a könny...itt van a szemem előtt Fifike amikor találkoztam vele olyan kis barátságos volt, megszerettem....megöregedett, mint mi is vele...Szeretettel ölellek Verám!

kivesili@t-online.hu

(Kivés Ilona, 2013.03.22 18:19)

Nagyon tetszett, eszembe jutottak az én kutyáim, akiket ugyanígy segítettünk, napról , napra egyre közelebb az elmúláshoz.
Dönci és Kóbor már egy pár éve az égi vadászmezőkön szaladgálnak.

Nagyon megsirattuk őket!

Verácska! Csak nem Te írtad a verset???

ildiko51@citromail.hu

(mamo51, 2013.03.22 18:07)

Frony! ez nagyon szép!!!

pihes@freemail.hu

(Év a, 2013.03.22 15:35)

Vera ez gyönyörű vers, meg is könnyeztem. Fifit is jó volt látni

Veronika

(frony, 2013.03.22 13:01)

Én még ilyen szép kutyás verset nem olvastam....aki így tud írni az öreg kiskutyájáról - az nagyon - nagyon szeretheti.....egy gyöngyszem :)

 

 

Profilkép



Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2017 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 104766
30 nap: 1548
24 óra: 43